Talajtan


A talaj a Föld legkülső szilárd burka, amely a növények termőhelyéül szolgál. Alapvető tulajdonsága a termőképessége, vagyis azon adottsága, hogy kellő időben és mértékben tápanyaggal és vízzel képes ellátni a rajta tenyésző növényeket. A talaj ásványi anyagokból, valamint élő és holt szerves anyagból tevődik össze.

 

A talaj természeti képződmény, amely az ún. talajképző tényezők hatására alakul ki a kiindulási anyagok mállása, átalakulása, átrendeződése, humifikálódása és szerkezetképződése következtében. A talajokat azonban az ember is jelentős mértékben alakíthatja. A növénytermesztés szolgálatában álló talajok többnyire már nem természetes állapotban találhatók, a talajművelés, trágyázás, öntözés hatására jelentős változásokon mentek keresztül, ún. kultúrtalajokká váltak. Közel természetes erdők alatt ezek a változások alig jelentkeznek, annál erősebben érvényesülnek a mezőgazdaság művelte talajokon.

 

A talaj sohasem állandó képződmény. Nemcsak az ember, hanem a természeti folyamatok alakító hatására is folyamatos változásban van, ennek megfelelően a talajfejlődés nem lezárt folyamat. Természetesen évszázadok, évezredek szükségesek ahhoz, hogy egy kőzetből talaj jöjjön létre. A talajokat azonban részben természeti erők, részben az ezeknek utat nyitó gondatlan emberi tevékenység rövid időn belül elpusztíthatja. Például a meredekebb lejtőkön végzett erdőirtások nyomán a nyers alapkőzetig lemosódhat a talaj.

 

A talajok a Föld különböző területein nem egységesek, a talajképző tényezők különbözősége miatt más-más típusokba sorolható képződmények alakulnak ki.

 

A talaj a táj része (ún. tájalkotó elem), továbbá élettér (sokféle baktérium, gomba, növény és állat számára).

A talaj a környezeti ártalmakkal szemben bizonyos puffer hatással rendelkezik, pl. képes különböző káros anyagokat kiszűrni a vízből, és ez által az ivóvíz tisztaságához hozzájárulni.

 

A talaj folyamatosan megújuló természeti erőforrás, amelynek védelme, okszerű kezelése alapvető emberi érdek.